Mit kezdjünk a kudarcokkal a kertben?

Mit kezdjünk a kudarcokkal a kertben?

A legprofibb kertészt is érhetik váratlan meglepetések: kártevők inváziója, szélsőséges időjárási viszonyok (pl.: aszály, jégeső, késői fagy). Ezek gyengítik növényeink ellenállóképességét, és előfordulhat, hogy megbetegednek, akár el is pusztulhatnak. Nagy eséllyel minden évben lesz valami, amit kudarcként könyvelhetnénk el.

Mit kezdjünk ezekkel a kudarcokkal? A kudarcokból tanulunk, és legközelebb már jobban csináljuk, esetleg kicsit másképp, vagy pont ugyanúgy, és bízunk benne, hogy jobbak lesznek az időjárási körülmények. Egy a lényeg, hogy soha nem adjuk fel, nem hagyjuk, hogy a kudarcok elvegyék a kedvünket. Ha elég nagy a kertünk biodiverzitása (azaz nagyon sokféle növényünk van), biztosak lehetünk benne, hogy ha minden nem is, de valami sikerülni fog: valamiből sok termésünk lesz, valami gyönyörűen fog virágozni, valami nagyot fog nőni. Biztos, hogy lesz minek örülni a kertben, ezeket az örömöket könyveljük el, ne a kudarcokat.

Ezt a hozzáállást érdemes életünk más területein is tudatosan alkalmazni (krónikus betegként különösen). Ami rosszul megy, azon megpróbálni változtatni, ha tudunk, esetleg elfogadni, de soha nem feladni. Amúgy meg arra koncentrálni, annak örülni, ami jól működik az életünkben. Ez az életszemléletet a gyakorlatba átültetni egyáltalán nem könnyű, de a kertben szerzett tapasztalataink (ahol egyszerre van jelen az élet és a halál, a siker és a kudarc, az öröm és a szenvedés), segíteni fognak, hogy elfogadjuk, hogy az élet nehézségei is hozzátartoznak az élethez, a szépséget, örömöt pedig vegyük észre, és értékeljük.

Clarissa Pinkola Estés A farkasokkal futó asszonyok című könyvében ezt írja erről: „A kert konkrét kapcsolat az élettel és a halállal. Akár azt is mondhatnánk, hogy van olyasmi, hogy kertvallás, mert alapvető pszichológiai és szellemi tanításra képes. Bármi történik is a kerttel, az megtörténhet a lélekkel, és a pszichével – túl sok, vagy túl kevés vizet kap, bogarak lehetnek benne, forróság, vihar, invázió rongálhatja, halál, visszatérés, áldás, gyógyítás zajlik benne.”

 

Gyógyító növények az otthoni terápiás kertben

Gyógyító növények az otthoni terápiás kertben

Kezd elég elfogadott lenni az az álláspont, mely szerint sok krónikus betegség alapja a felborult bélflóraegyensúly. Az emberi bélflóra akkor tud egészségesen működni, ha elég nagy a biodiverzitása, azaz minél nagyobb a fajgazdagsága. Ha túl egyoldalúan táplálkozunk, csökken a bélflóránk fajgazdagsága. Abban, hogy pontosan mit együnk, vagy mit ne együnk a sokféle gyógyító diéta nem ért teljesen egyet, de azt minden táplálkozási irányzat javasolja, hogy együnk minél többféle (lehetőleg bio minőségű,  idény) zöldséget, gyümölcsöt.

A zöldségeket, gyümölcsöket a következő csoportokba sorolhatjuk: zöldlevelesek,  színes zöldségek, kéntartalmú zöldségek, hüvelyesek, bogyós gyümölcsök, egyéb gyümölcsök. A gyógy- és fűszernövényeknek a nevükben is benne van az egészségre gyakorolt kedvező hatása, de egyre népszerűbbek az ehető vadnövények, az ehető virágok is. Ezekből a növény csoportokból jó, ha minél többfélét tartunk az otthoni terápiás kertünkben, és rendszeresen fogyasztjuk őket.

A mi kertünkben a következő, a fent említett csoportokba sorolható növények vannak:   mángold, sóska, tépősaláta, fejessaláta, jégsaláta, rukkola (zöldlevelesek), sárgarépa, batáta, sütótök, cékla, paradicsom, paprika, cukkini, uborka, retek, burgonya (színes zöldségek), fokhagyma, lila hagyma, vörös hagyma, toszkán kel (kénesek), málna, szeder, piros ribizli, sárga ribizli, fekete ribizli, egres, josta, eper, szőlő, bodza (bogyós gyümölcsök), alma, körte, szilva, sárgabarack, meggy, cseresznye, birs, naspolya, füge, sárgadinnye (egyéb gyümölcsök), oregánó, zsálya, rozmaring, kakukkfű, citromfű, borsikafű, francia tárkony, bazsalikom, petrezselyem, zeller (gyógy- és fűszernövények), csalán, pitypang, cickafark, porcsin (ehetö vadnövények), körömvirág, ibolya (ehető virág). Ezek mind nagyon kevés energiaráfordítással, viszonylag egyszerűen termeszthető növények.

Érdemes újabb és újabb ezekbe a csoportokba sorolható növényeket megkóstolni, és ha ízlik, és jól bírja az emésztőrendszerünk, megpróbálkozhatunk az otthoni termesztéssel is. Legyen minél nagyobb a kertünk biodiverzitása, különösen az ehető növényekre fektessünk nagy hangsúlyt, mert ezzel segítjük, hogy a bélflóránk összetétele is minél változatosabb legyen, a biodiverz bélflóra pedig kedvezően befolyásolja az immunrendszerünket, az emésztésünket, vagyis az egészségi állapotunkat.

Ajánlott irodalom ehető növényekről és gyógyhatásaikról:

Gabriele Bickel: A gyógyító kert

Greens of Daisy: A természet kincsestára

Dr. Paul Seits: Kis kerti patika

Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények

Varró Aladár Béla: Magyar fűszeres növények termelése, gyűjtése, alkalmazása

 

Hogyan takarékoskodj a vízzel és a locsolásra szánt energiáddal?

 

Hogyan takarékoskodj a vízzel és a locsolásra szánt energiáddal?

 

A klímaváltozás hatásait már érzékelhetjük a saját kertünkben is, kevés a természetes csapadék, egyre alacsonyabban van a talajvízszint, van, hogy még a fáink is szomjaznak. Ebben a cikkben adok néhány praktikus tanácsot, hogy ne száradjon ki a kertünk, de nekünk is maradjon energiánk a locsoláson kívül másra is.

A lehető legjobb, ha esik az eső, ilyenkor semmi más dolgunk minthogy gyűjtsük az esővizet, hogy amikor nincs csapadék, akkor is a növények számára legkedvezőbb minőségű vízzel tudjunk locsolni. Különböző méretű, alakú, színű és árú esővízgyűjtők közül válogathatunk, akár használtat is vehetünk. Egyszerűen beállítjuk az ereszcsatorna alá, és ha megtelt, rátesszük a tetejét, hogy egy értékes cseppje, se párologjon el. Hogy tudunk-e annyi vizet gyűjteni, ami kitart két esőzés között, az függ a kertünk vízigényétől, és a vízgyűjtő tartályaink méretétől is. Jó, ha van a kertünkben ásott, vagy fúrt kút, mert aszályos időszakban könnyen előfordulhat, hogy kifogyunk az esővíz tartalékból.

Tisztázzuk a következő kérdéseket: mit, mikor és hogyan kell locsolni? Csak azokat a növényeket locsoljuk, amelyeknek valóban szüksége van vízre. Ehhez jó, ha ismerjük kertünk növényeit, melyik szárazságtűrő, melyik vízigényes? Ha a legtöbb növényünk szárazságtűrő, azzal rengeteg vizet, locsolási időt megspórolhatunk. Érdemes hát szárazságtűrő növényeket ültetni, de lehet olyan aszály, hogy még ezek a növények is igényelnek némi locsolást. Figyeljünk a növények jelzéseire, ha kókadoznak, leveleiket hullatják, biztos hogy szomjasak, locsoljuk meg őket. Jó, ha tudjuk, ha a gyep kiszáradt, az nem jelenti azt, hogy el is pusztult, a következő csapadékos időszakban újra ki fog zöldülni. Mi nem locsoljuk a gyepet, nem baj, ha nem mindig zöld, ezzel is sok vizet spórolunk.

Legmegfelelőbb idő a locsolásra a kora este, ilyenkor fog a kilocsolt víz a legkevésbé elpárologni, így marad legtovább nedves a talaj. A gombásodásra hajlamos növényeket viszont jobb kora reggel locsolni, hogy a levélzetre került víz elpárologjon és ne segítse a gombák terjedését.  Illetve igyekezzünk, hogy a növény levélzetére ne kerüljön víz. A talaj nedvességétartalmát a mulcsozás (talajtakarás) is segít megőrizni, ezzel a módszerrel is sok vizet megspórolhatunk. Mulcsnak használhatjuk a fűnyesedéket, a lekaszált, vagy kigyomlált növényeket.

Kivételesen a többször keveset elv itt nem jól működik, inkább ritkábban de sokat, azaz alaposan öntözzünk az adott növényt.  Ha ritkábban öntözünk, a növények gyökere mélyebbre megy, nem szokja meg, hogy a talaj felső néhány centis rétegéből szerezze meg a vizet. Az alapos öntözés is azt szolgálja, hogy minél mélyebben legyen nedves a talaj, kifejlett, erős gyökérzettel rendelkezzen a növény. A fejlett gyökérzettel rendelkező növény kevesebb locsolást igényel, jobban fel tudja venni a vizet a talaj mélyebb rétegeiből is.

               Az sem mindegy, hogy a vízvételi hely milyen messze van a locsolni kívánt növénytől. A vízigényesebb növényeink, a veteményes mindenképp közel legyen a vízvételi helyhez, nem mindegy mennyit mászkálunk a nehéz locsolókannával, vagy hányszor kell az összegabalyodott slagot megigazítani.

Jelentős mennyiségű időt és vizet sporolhatunk ha csepegtető öntözőrendszert,  alakítunk ki (ez víztakarékosabb, mint a szórófejes öntözőrendszer). Ezt a rendszert a mezőgazdasági termeléshez találták ki  (és ott meg is van a létjogosultsága), de családi ház kertjét műanyag csövekkel telerakni szerintem, sem esztétikailag, sem a mikroműanyag szennyezés miatt nem olyan jó ötlet.  Viszont előfordulhat olyan szituáció, hogy ez a megoldás is szóbajöhet.

 

Ajánlott irodalom a szárazságtűrő kert kialakításához:

Anette Lepple: A szárazságtűrő kert

Elke Schwarzer: Szuper növények