Én milyen kerttel kapcsolatos gondolataimon vátoztattam?

 

Én milyen kerttel kapcsolatos gondolataimon változtattam?

A kertünket úgy alakítottuk ki, hogy az éves zöldség-, gyümölcsfogyasztásunkból a lehető legtöbbet megtermelje. A nyulak téli ellátásához biztosítsa a kellő mennyiségű szénát, nyáron pedig a zöldtakarmányt. A terményfelesleget (ami mindig volt) szétosztottuk a rokonok, barátok, szomszédok között. Azaz dolgozni jártunk a kertbe, nem sétálgatni.

Ma már úgy látom, hogy egy kicsit túltoltuk, nem dől össze a világ, ha néha bolti répa van a levesben. És igenis a kert arra is való, hogy sétálgassunk benne, vagy még azt se: ücsörögjünk és nézzük a felhőket.

Nem kell senki vélt, vagy valós elvárásainak megfelelni, se azzal, hogy mit csinálok (vagy nem csinálok) a kertben, se azzal, hogy hogyan is néz ki a kertem. A kert elsősorban örömforrás kell, hogy legyen.

Talán azzal kellett volna kezdenem, amit legnehezebb volt számomra elfogadni, hogy szükséges változtatni a betegségem miatt bizonyos dolgokon még a kertben is. De ez nem azt jelenti, hogy már soha nem leszek jobban, csak azt, hogy az adott élethelyzetben erre szükségem van. Ha majd más szükségleteim lesznek, akkor majd azokhoz kell alkalmazkodni. Ugyanúgy, mint mikor a gyerekek kicsik voltak, és volt homokozó a kertben, aztán mikor nagyobbak lettek, és nem játszottak már benne, átalakítottuk évelőágyássá. Ez van. Minden változik, el kellett fogadjam.

A kertünk biodiverzitását is máshogy látom. Azt gondoltam, milyen jó, fajgazdag kertünk van (madárbarát, beporzóbarát, pillangóbarát). Most azt szeretném, ha még nagyobb lenne benne a fajgazdagság, de már nem azért, hogy jó legyen az élővilágnak (persze nekik is jó), hanem mert nekem lesz tőle jobb, nekem okoz örömet, engem gyógyít.

Állapotjavulás lépésről lépésre az otthoni kertterápával

 

 Állapotjavulás lépésről lépésre az otthoni kertterápiával

A kertterápia - úgy gondolom - egy nagyon jó kiegészítő kezelés, sokat segít a közérzet javításában. Nem hiszem, hogy bárki is az orvosi kezelés helyett fogja ezt alkalmazni, nyilván indokolt az orvosi kezelés. Viszont más alternatív gyógymódokkal ellentétben ezt nem szükséges egyeztetni a kezelő orvossal. Furcsa is lenne megkérdezni, hogy „Doktor úr kimehetek otthon a kertbe?”.

Amúgy, ez nem mindig olyan magától érthetődő, könnyű feladat. Nekem egy időben annyi volt az életcélom: kijutni a kertbe. (Ez azután volt, hogy sikerült a „kijutni a fürdőszobába” célt segítséggel, majd önállóan is teljesítenem.)

Aki könnyedén tud mozogni, az el se tudja képzelni mekkora teljesítmény már az is, ha valaki felkel az ágyból, kimegy a teraszra és leül egy székre. Nagyon hálás vagyok érte, hogy ez ma már nekem sem okoz gondot.

Tanulmányok bizonyítják, hogy hamarabb gyógyulnak azok a betegek, akik növényekre látnak rá a kórházi ablakból. Mennyivel erősebb hatása lehet annak, ha növények között vagyunk? Tehát a krónikus betegnek biztos, hogy jót tesz, ha napi szinten ki tud jutni a kertbe.

A kertben való mozgás a következő lépcsőfok. Itt viszont már érdemes lehet megkérdezni a kezelő orvost, gyógytornászt, hogy mit szabad, és mit nem. Nagyon fontos kérdés a „Mennyi ideig?” is. Kezdetben minden új mozgásformát csak rövid ideig végezzünk. Ami már jól megy, annak növelhetjük az idejét. Kezdhetjük a sétával, nem kell egyből kerti munkát végezni. Figyeljünk arra is, hogy nem minden nap egyforma a beteg teljesítménye. Mindig az éppen aktuális állapothoz kell igazítani a kerti tevékenységet. Az legyen az elsődleges szempont, hogy örömet okozzon a tevékenység.

Lépésről lépésre valószínűleg érezhető lesz a javulás, de az, hogy ez milyen szintű lesz, azt nagyban befolyásolja, milyen betegséggel kell megküzdeni. Ha látványos, gyors gyógyulást nem is érünk el, ne becsüljük le a kertben szerzett örömteli pillanatok erejét.

Szükséges-e változtatni a kertünkön, ha krónikus beteg van a családban?

 

 Szükséges-e változtatni a kertünkön, ha krónikus beteg van a családban?

Valószínűleg igen, szükséges. Hogy mennyit kell rajta változtatni az attól is függ, milyen volt eddig a kert. Az egyik meghatározó cél az, hogy minél természetközelibb legyen a kert. A másik cél az, hogy minél kevesebb energiabefektetéssel lehessen fenntartani. Ugyanis ha krónikus beteg van a családban, akkor a család energiaszintje megcsappan, méghozzá drasztikusan. Ilyenkor az extenzív (azaz kevés) fenntartást igénylő kert az ideális. Ennek a két kritériumnak (természetközeli, extenzív) a permakultúrás kertészkedési elvek felelnek meg.

A mi kertünk nagyjából permakultúrás kert volt, de még így is kellett némi változtatás. Az állattartásról teljesen lemondtunk (azért kutya, cica maradt). A veteményes méretét közel felére csökkentettük, a kaszáló (azaz a virágos rét) méretét növeltük, a gyümölcsöst jelenleg is bővítjük. A ház közelébe díszcseresznyét ültettünk, hogy árnyékoljon és az ablakból kinézve is legyen miben gyönyörködni. A kert növényvilága magától is alakul(t), ugyanis az a növény, amelyik rendszeres locsolást, gyomlálást igényelt volna, az sajnos kipusztult. Egynyári virágok közül csak az önmagukat elvetőek maradtak (körömvirág, borzaskata). Egyszóval még extenzívebb lett a kertünk.

Az is nagy kérdés, hogyan tud közlekedni a beteg a kertben, tud-e önállóan egyáltalán? Ha segédeszközzel közlekedik, elfér-e az utakon a segédeszközzel együtt? Mennyit bír kint lenni? Meg tud-e a kertben valahol pihenni? Ugyanúgy, mint a ház, a kert is akadálymentes kell hogy legyen.

Nekünk azelőtt csak a teraszon voltak székek, de ez nekem kevés lett, több pihenőhelyre volt szükségem, mert hamar elfáradtam, viszont szerettem volna több időt a kertben tölteni. Ezért a férjem csinált raklapokból egy ülőkét, olyat, amin meg tudom támasztani a hátam, és a fejemet is (nekem a fejtámasz is nagyon fontos volt). Egy időben sokat használtam a kempingágyat is (amikor még az ülés is fárasztott).

Tehát igen, kell változtatni a kerten, ha krónikus beteg van a családban. Át kell gondolni, hogy milyen állapotban van a beteg, milyen segítségre van pontosan szüksége, milyen új funkciók kellenek a kertben, mi az, amire már nincs szükség, vagy nem ott, vagy nem úgy. A kertben miket kell ahhoz tenni, hogy növeljük a biodiverzitását (azaz a fajgazdagságát), hogy minél természetközelibb legyen. Végig kell gondolni, hogy hogyan tudjuk a kert fenntartási munkáit csökkenteni.

Mi az a kertterápia?

 

 Mi az a kertterápia?

A kertterápia egy olyan módszer, amely segít kapcsolódni a természethez a növényekkel való foglalkozás, kertészkedés révén, ezáltal javítja a fizikai és mentális képességeket, hozzájárul a stressz, a szorongás csökkentéséhez.

Általában intézményi keretek között, bizonyos problémákkal küzdő emberek (pl.: idősek, demensek, autisták, vakok, szenvedélybetegek, elítéltek) számára tartott, többnyire csoportos foglalkozás. Ilyen foglalkozásokat a 19. század óta tartanak, és napjainkban is egyre több helyen, nagyon jó eredményekkel alkalmazzák. (Akit részletesebben érdekel a története, annak javaslom a következő linket: https://egeszsegeletmod.hu/kertterapia)

A kertterápia bizonyítottan segít a gyógyulásban, sőt már az is növeli a gyógyulás gyorsaságát, ha a kórházi szobából a természetet látjuk (pl. egy fát).

Tehát aki kertes házban lakik, élhet a kertterápia által nyújtott gyógyulási lehetőségekkel, otthon. Nem kell hozzá semmi különösebbet csinálni, csak tudatosítani, hogy a kertünk gyógyít, méghozzá a természet erejével. Ebből kifolyólag a gyógyulás szempontjából az a jó, ha minél természetközelibb a kertünk. Ha képes a beteg kertészkedni, az nagyon jó, hisz attól javulni fog a mozgáskoordinációja, erősödnek az izmai, jobban működik a keringési rendszere, javul a hangulata, nő az önbizalma. De ha jelenlegi állapotában nem képes rá, akkor az is elég, ha csak jelen van a kertben. Ül egy széken vagy fekszik egy kempingágyon, körülvéve a természet színeivel, hangjaival, illataival. Ha valamiért ez sem megy vagy egyszerűen nincs kert, akkor a szobanövények és/vagy háziállatok segíthetnek kapcsolódni a természethez, segítve ezzel az emberi test öngyógyítási folyamatait.